A tudatos álmodásnak az imagináció előkészítésén kívül számos más előnye is van. Ez olyan
állapot, ahol a fizikai világ törvényei többnyire áthághatóak, ezért kezdetben az álom világával
való ismerkedés is óriási hatással lehet a tanítványra. Itt tapasztalhatja először igazán egy
másik világ létét. Rádöbbenhet arra, hogy a fizikai világtól függetlenül is lehetséges
tapasztalás, s hogy hiedelmeiben mennyire kötődik a megszokott világhoz. Nem tudatos lelki
tartamokkal szembesülhet, és azokkal mint álomalakokkal beszédbe elegyedhet. Felsejlik
előtte, hogy - lévén az elalvás egyfajta kisebb halál - az emberi lélek és szellem túléli a halált,
és utána is jelentős események zajlanak. Sőt az igazi élet ott kezdődik, mert az a világ
hatalmasabb, mint a fizikai, amiből táplálkozik.
A tudatos álmodásban az a különös, hogy míg a nappali észleléshez, az éntudat létrejöttéhez a
fizikai világ adja a támaszt az azzal való ütközés által, addig itt meg kell tanulnunk enélkül is
fenntartani az öntudatot. Az átlagember elveszíti tudatosságát, amint az asztráltest és az Én a
lelki-szellemi világba távozik. A tanítvány fejlődésében az álmokban való tudatosság egyrészt
természetesen jelentkezik egy idő után mint eredmény. Másrészt érdemes különböző
gyakorlatokat végeznie és lelki tulajdonságokat elsajátítania, hogy ezt elősegítse.

A tudatos álmodás, mint neve is mutatja, tudatosságot, éberséget igényel. Ezt a nappali
életben sem könnyű hosszabb időn át fenntartani, még nehezebb az álom állapotában. Ebben a
részben azokról a gyakorlatokról, lelki beállítottságokról és életelvekről lesz szó, melyek
segítik elérni és fenntartani az álombeli tudatosságot. Először olyan elveket, módszereket
említünk, melyek az ember természetes fejlődésével állnak összhangban. Az egyéb
gyakorlatoknál pedig további - inkább csak kezdetben fontos - technikákat közlünk.

Az egyik legfontosabb dolog az álmodás szempontjából: a táplálkozás. Az emberben két
erőtől függ a tudatosság szintje: a gondolati és az emésztési erőktől. Az előbbi tudatosítása a
nappali életben fontos, és a negatív, szellemtelen gondolatok kerülését jelenti; az utóbbi pedig
az elalvás és ébredés között fejti ki hatását. A túl sok, vagy a belső szerveket megterhelő
táplálék rengeteg energiát von el az idegektől és az izmoktól már nappal is, éjszaka pedig
tompaságot eredményez. A felesleges mennyiség elkerülése végett a természetes életmód
alapján érdemes felhagyni a reggeli szokásával, délelőtt csak gyümölcsöt lehet fogyasztani.
Ezután egy vagy két főétkezés elegendő egy felnőttnek, mely gabonából, zöldségből, olajos
magvakból álljon. Ne a nyelv, a gyomor jelezze a táplálkozás végét, sose együk tele
magunkat, és szokjunk le az étkezések közti nassolásról is. A túlzott fehérje (hús, tojás,
tejtermékek) és a denaturált ételek (fehércukor, -liszt, só, egyéb mérgek) bár a termelődő
alkohol és egyéb bomlástermékek miatt rövid időre okozhatnak felélénkülést, de még
nagyobb tompasággal bosszulják meg magukat. Kiemelkedő hatású a retek mint a tudatos
álmodás elősegítője.
Ugyanígy fontos az alvásidő is, különösen az éjfél előtti órák. A legoptimálisabb a huszonegyhuszonkét
órai lefekvés és négy-öt-hat órai ébredés. Lefekvés előtt három órával fejezzük be
az étkezést. Minél kipihentebb az ember, annál inkább tudatos lehet. Ennek maximuma a
délutáni szundításkor jelentkezik, amikor is a legkönnyebb elérni a tudatosságot.
Természetesen számít a megfelelő alvókörnyezet is (hőmérséklet, zaj, ruházat, hely, hangulat).
A legfontosabb azonban a lelki beállítottság. A legfőbb ok, amiért elveszti az ember a
tudatosságát, amikor magasabb testeivel elhagyja a fizikai és étertestet, az az, hogy lelke nincs
összhangban a magasabb világok erőivel. Ott a morális törvények olyan erők, mint nálunk a
természeti törvények, például a gravitáció. Az embernek éppen abban áll a feladata, hogy
miután elszakadt ezektől az elvektől, szabadságában visszatérjen azokhoz. A magasabb
világban nem hághatók át a morális törvények, „ott könnyű jónak lenni”. A nagyság abban áll,
hogy az ember tudatosan választja azokat. Sokan hiszik, hogy az ember már szabad, azáltal,
hogy azt tesz, amit akar. Valójában két lehetőség van, vagy az ellenerők sugallatait követi,
vagy lénye belső indíttatásait, melyek isteni természetből fakadóan erkölcsösek. Ez utóbbinak
megvalósítása a cél. Ennek „mellékterméke” az elalvás és ébredés közti tudatosság, illetve
annak folytonossága. E szempontból ma legfontosabb a szívcsakrához tartozó tulajdonságok
elsajátítása, a gondolatok szellemivé tétele, felélesztése és a szokásoktól való megszabadulás,
mivel a szellemi világban nem lehet megszokásból cselekedni. Fontos a világ elfogadása
olyannak, amilyen: ez azt segíti, hogy ne feledkezzünk bele környezetünkbe, se nappal, se
éjjel. Az önzetlenség az érzelmeket tisztítja meg, ami a gondolat és az akarat közti egyensúlyt
tartja fenn. Mivel a gondolkodás inkább nappal, az akarat pedig éjjel aktívabb, az is fontos,
hogy ne csak elvi szinten ismerjük, hanem gyakorlati síkon is megvalósítsuk a morális
elveket.
A tudatosság a nappali életben természetesen kihat az éjszakaira is. A tudatos álmodásra
leginkább a testi folyamatok tudatossága hat. Tudatában kell lennünk testhelyzetünknek,
mozdulatainknak. Jól fejleszti ezt a légzés vagy a szívverés figyelése is. A szellemi világban a
dolgok éppen fordítva vannak, mint a fizikai síkon. A test belsejébe való figyelés napközben,
az álomkörnyezetre való figyeléssel áll összefüggésben az álom világában. A tudatosság egy
aspektusa az is, hogy tudatában vagyunk énünknek és környezetünknek is. Az én tudatosítása
önállóságot eredményez, így az érzékekre való támaszkodás nélkül is tudatosak maradhatunk.
A környezetnél pedig jó, ha elgondoljuk nappal, hogy akár álmodhatunk is. A tudatos álom
megdöbbentően éles és „élethű”. A szellemi fejlődés során a nappali élet egyre álomszerűbb,
az éjszakai egyre világosabb és áttekinthetőbb lesz.
A legtisztább módszer a szellemtudomány tanulmányozása, ami a bölcsesség fényét növeli
bennünk, és megtisztítva lelkünket a hamis képzetektől, erkölcshöz vezet. Így teljesen a
szellem igazságait keresve a tudatos álmodás is „megadatik nékünk”.
Mindezeket az embernek előbb vagy utóbb amúgy is el kell sajátítania. Rajtunk áll a döntés,
hogy az anyagvilágot vagy a szellemit választjuk-e. Az előbbi múlandó, az utóbbi örök
kincseket ad. A fenti elvek természetesen vezetnek a tudatos álmodáshoz is.

This entry was posted at 3:51 . You can follow any responses to this entry through the comments feed .

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése