Tudatos álmodás
1. rész
Életünk harmadát az alvás és álom állapotában töltjük. Ez ugyanúgy
része világunknak, melyre megismerésünknek ki kell terjednie. Bár az
álmokkal való avatatlan foglalkozás, például nappali
továbbszövögetésük rossz hatással is lehet lelkünkre, az igaz szellemtudományos vizsgálódás
nagy erőt meríthet belőle. Hiszen ezen állapotban, bár nem tudatosan, de a magasabb
világokban tartózkodunk. A tanítványnak tehát feladata, hogy tudatossága folytonosságát
kiterjessze ezen időszakra is.
Az álom mint tudatállapot
A hétköznapi életben az álmokat általában nem tartják nagy jelentőségű jelenségeknek, sőt
homályosnak, kaotikusnak, valótlannak, butaságnak vélik. Ez tévedés. Mind az álmodás
folyamatának, mind a konkrét álmoknak jelentősége van. Különösen a tanítvány életében. Az
emberek az álmokat leginkább azért tartják homályosnak, mert belefeledkeznek a nappali élet
benyomásaiba, saját álláspontjaik töltik ki lelküket, és a megszokotthoz képest más dolgokat
felmutató álmokra nappal nem emlékeznek vissza tisztán. Pedig az álom - és ezt a tudatos
álmodó ismeri fel - olyan tiszta és világos, mint a nappali élet. Az álmok nem is kaotikusak,
csak éppen olyan erők rendezik, amelyeket a hétköznapi ember nem ismer. A meg nem értett
álom olyan, mint egy felbontatlan levél, a megértett álom viszont világos üzenet. Az álom
világa éppoly valós, mint az ébrenlété, csak a világnak egy másik szeletét mutatja. Félreérti a
világot az, aki ezt kérdi: „Ez álom vagy valóság?” Ugyanakkor az ébrenlét és az álom világa
egyaránt álomnak mutatkozik a megvilágosodott tudat felismeréseiben. Mondják azt is:
„Olyan butaságot álmodtam.” Az ilyenek csak a racionális dolgokat ismerik el igaznak. Az
álmokban, ahol a tudatos gondolkodás eleme és az általa teremtett világ hiányzik, nehéz
meglátni a magasabb értelmet.

Angyal Medálok

Angyal Fülbevalók

Angyal Gyűrűk